Nicolai N. Petro amerikai Oroszország-szakértő, aki George Bush elnöksége idején az adminisztráció elsődleges „kremlinológus” szakértője volt, az International Herald Tribune-ban publikált cikkében az orosz liberálisok bukásának okait elemezte.

  Az orosz liberális pártok (a Jobboldali Erők Szövetsége SZPSZ, és a Jabloko) együttvéve sem szereztek 3 %-ot a december 2-án tartott parlamenti választásokon. Az egyik vezető orosz liberális politikus, Borisz Nyemcov ma adott interjújában, amit mi is idéztünk (http://www.posztinfo.hu/hir.php?id=1298) külső okokkal magyarázza a bukást, Petro azonban más véleményen van.

     A szerző szerint az orosz társadalom mintegy 40 %-a vevő lenne a liberális eszmékre, ráadásul befolyásos üzletemberek, neves értelmiségek támogatják a liberálisok ügyét, ezért is érthetetlen a liberális pártok sikertelensége.

   A liberálisok sikertelensége egyrészt abból adódik, hogy képtelenek az összefogásra – állítja a szerző. Másrészt pedig abból fakad, hogy kétes szövetséget kötöttek a „Másik Oroszország” ellenzéki mozgalommal A szerző szerint a Kaszparov-féle „Másik Oroszország” által főként Szentpéterváron és Moszkvában szervezett „Egyet nem értők menetei” csúfos kudarcot vallottak, és nem is azért, mert a rendőrség olykor szétverte ezeket a megmozdulásokat, hanem mert ezek a rendezvények legfeljebb 5000 embert tudtak megmozgatni. „Aztán az ezrek százakká csökkentek, a gyűléseken megjelent külföldi újságírók és rendőrök száma pedig meghaladta a résztvevőkét.” A liberálisok kétes figurák barátságát keresték, mint például Garri Kaszparovét, aki tagja volt az amerikai Center for Security Policynak, amely „régóta kapcsolatban áll az amerikai szenátus oroszellenes beállítottságú neokonzervatívjaival”. A másik kétes figura Eduard Limonov, a „Nacionál-Bolsevik Párt” vezetője, aki tiltott fegyverbirtoklás miatt két évet börtönben is ült.

   Bár Grigorij Javlinszkij, és Mihail Kaszjanov elhatárolódodtak a „Másik Oroszországtól”, Nyemcovék és az SZPSZ ellenkezőleg, szorosabbra fűzték velük a kapcsolatot. Petro szerint nem lehet arra fogni a kudarcot – mint ezt Nyemcov is tette – hogy a televízióban nem engedték szerepelni a liberálisokat. Ma Oroszország lakóinak negyede rendszeresen használja a hatalom által nem ellenőrzött internetet, 13 %-uk elsődleges hírforrásként nevezi meg a világhálót, ezek a mutatók pedig Moszkvában és Szentpéterváron lényegesen magasabbak. Médiakutató cégek kimutatták, hogy 2006-ban a Jabloko és az SZPSZ az orosz híradásokban a pártok közül 14 %-os arányban szerepeltek. Továbbá, az elmúlt egy hónapban mind a 11 Dumába pályázó párt legalább 3-3 órát kapott szereplési lehetőségként az állami csatornán.

   Petro szerint tehát nem lehet külső okokra fogni a liberálisok bukását. Ehelyett fölteszi a kérdést: „Önök mit tennének, ha ezt a választást kínálnák?

1) Egy politikai mozgalom, amibe a következő személyek tartoznak: egy volt sakkvilágbajnok, akinek a családja külföldön él; volt miniszterelnök, akinek a beceneve „Misa 2 %” a leadandó jattok miatt, amit magáncégek az államilag garantált hitelek után fizettek neki; egy volt punk és rocker, aki nemrégen jött ki a börtönből, és nyilvánosan is az Orosz Birodalom visszaállítását ígéri – bármilyen eszközzel

2) Vlagyimir Putyin pártja, amely vállalta, hogy folytatja azt a kurzust, amelynek eredményeképpen az átlagos havi fizetések 81 dollárról 550 dollárra emelkedtek, amely jelentősen megemelte a szociális kiadásokat, és a szegénységi küszöb alatt élők arányát 27 %-ról 15 %-ra szorította

   Úgy tűnik, némely orosz liberálisok nem is tudják, mennyire megváltozott az országuk. Javlinszkij, például, nemrég nyilvánosan azt nyilatkozta, hogy nem is olvas híreket (’Nekem erre vannak segítőim’) és nem néz tévét már vagy 4-5 éve.”

   Ráadásul az olyan nyilatkozatok sem tesznek jót a liberálisok ügyének, mint az ellenzéket finanszírozó Berezovszkij londoni üzenete, aki azt mondta: „Abban van a probléma, hogy az orosz hatalom az évszázadok alatt úgy ostorozta a népet, hogy az jószággá változott.” Ez a megvetés arról tanúskodik, hogy a liberálisok szerint nem is az ostoba népet kell szolgálni, hanem csak a rossz pásztorokat lecserélni „jó pásztorokra”.

   Ehhez illeszkedik Limonov nyilatkozata, aki még a választások előtti utolsó nagygyűlésen kijelentette, hogy úgysem ismerik el a választásokat, akármi lesz a végeredmény.

   Petro szerint nem csoda, hogy az oroszok nem akarnak szavazni ilyen ellenzékre.