Jevgenyij Jevgenyjevics Nyesztyerenko (1938. január 8., Moszkva) operaénekes, a kortárs basszisták egyik legnagyobbika.

A Leningrádi Építészmérnöki Főiskolán szerzett diplomát, majd beiratkozott a Leningrádi Állami Rimszkij-Korszakov Konzervatóriumba. Itt 1965-ben végzett, V. M. Lukanyin professzor osztályában. 1963-1967 között a Malij („Kis”) Operaház, 1967-1971 között a Leningrádi Opera- és Balettszínház, 1971 óta pedig a „Bolsoj” (Oroszország Állami Akadémiai Nagyszínháza) szólistája. A Bolsoj színpadán 1972. június 22-én Glinka Ruszlán és Ludmilla című operájában debütált; ezt azóta is élete legboldogabb napjának tartja. 1967-1971 között a Leningrádi Konzervatórium, 1972-1974 között a Moszkvai Gnyeszini Zenepedagógiai Intézet, 1975 óta a Moszkvai Állami Csajkovszkij Konzervatórium énekpedagógusa.

1976-ban a SzU népművésze, 1982-ben Lenin-díjas, 1988-ban a Szocialista Munka Hőse. Elsőként a külföldi intézmények közül, 1984-ben a magyar Liszt Ferenc Zeneakadémia tiszteletbeli professzora. A Szovjet Kulturális Alap Elnökségének tagja 1986-1991 között, 1992-től az Alkotók Akadémiája Elnökségének tiszteletbeli tagja, 1992 óta az osztrák tiszteletbeli Kammersänger cím birtokosa.

A világ legkiválóbb színpadain lépett fel: a milanói Scalában (Jelena Obrazcovával mint első orosz énekesek), a New York-i Metropolitanben, a londoni Covent Gardenben; emellett Bécs, München, San Francisco és sok más város színházaiban. Több mint 50 jelentős szerepben hallhattuk, 21 operát énekelt eredeti nyelven. Emlékezetes alakítást nyújtott többek között Glinka (Ivan Szuszanyin, Ruszlán), Muszorgszkij (Borisz, Doszifej, Ivan Hovanszkij), Csajkovszkij (Gremin, René király, Kocsubej), Borogyin (Igor herceg, Koncsak), Dargomizsszkij (Melnyik), Verdi (Fülöp herceg, Attila, Fiesco, Ramfis), Gounod (Mefistofele), Boito (Mefistofele), Rossini (Basilio) operáiban és sok más dalműben. Ezek mellett szólistája orosz és külföldi zeneszerzők vokális darabjainak, orosz népdaloknak, operák, oratóriumok, kantáták és más dalművek áriáinak és betétdalainak, egyházi műveknek.

1967-ben a fiatal operaénekesek nemzetközi versenyén Szófiában második, 1970-ben a moszkvai  IV. Nemzetközi Csajkovszkij-versenyen első helyezett. Mint „minden idők egyik legkiemelkedőbb Borisz [Godunov] –ja”, Olaszországban, Vercelliben 1981-ben Arany Viotti-díjat kap, az Ivan Szuszanyin lemezfelvételéért 1982-ben Japánban Arany korong-díjat, Bartók Kékszakállújának lemezre énekléséért 1984-ben a francia nemzeti hanglemez-akadémia nemzetközi Arany Orfeusz díját, Muszorgszkij „Dalok és románcok” c. darabjának lemezéért 1985-ben a szovjet Melogyija hanglemezgyár Aranylemez-díját, „Verdi Attila c. operája központi figurájának kiemelkedő megformálásáért” 1985-ben Veronában Giovanni Zenatello-díjat, 1992-ben Baden-Baden-ben mint „századunk egyik legkiemelkedőbb basszistája” Wilhelm Furtwängler-díjat, 1992-ben Moszkvában az Alkotók Akadémiájának Saljapin-díját kapja. További megszámlálhatatlan tiszteletbeli cím és kitüntetés birtokosa.

Élete legelső külföldi fellépésére Magyarországon került sor 1970-ben. 1981-ben Ferencsik János vezényletével vette fel A kékszakállú herceg várát, s 1985-ben első külföldiként ő énekelte Budapesten magyarul Bartók operáját.

Szovjet-orosz és külföldi lemezstúdiókban összesen mintegy 70 lemezt énekelt fel; ezek között van 20 teljes opera, áriák, románcok, népdalok. Több mint 200 írásmű – könyvek, cikkek, interjúk – szerzője. Kerényi Mária fordításában magyarul is olvashatjuk (Jevgenyij Nyesztyerenko, Budapest, 1987).

Nyesztyerenko az oroszon kívül három nyelven (németül, franciául és angolul) beszél, de 12 nyelven énekelt – közte (a Kékszakállút) magyarul. Tanítás közben mind a négy nyelvet használja.

És egy fontos momentum, amelyet minden hozzáférhető forrás megemlít, így mi sem hagyhatjuk ki: Nyesztyerenko hobbija a teaféleségek gyűjtése.

Forrás: http://www.biograph.ru