A moszkvaiak véleménye szerint Szentpétervár Oroszország második legszebb városa. Biztosan érzik Önök is e kijelentés paradoxonát. Egy lokálpatrióta moszkvai nem is mondhat mást, de valljuk be: a péterváriak is hasonlóan vélekednek saját javukra Moszkváról. Akár a szovjet éra idejében, akár napjainkban helytálló az a kifejezés: a „birodalom” két legérdekesebb, legkülönlegesebb városa vetekszik egymással évszázadok óta. A mérleg nyelve pedig mindig attól függően billen egyik vagy másik oldalra, hogy kit és mennyi élmény köt az adott városok bármelyikéhez.

 

 

 

 

A többhónapos leningrádi tartózkodás egyértelműen Nagy Péter városa mellé állított. Ezt az atmoszférát tapintani, érezni kell. Semmi mással nem hasonlítható össze. A Nyugat és a Kelet különleges varázsát érezheti az, aki rászánja magát erre az útra.

Időpontjavaslatot senki se várjon: vannak városok, melyek csak egy-egy évszakban élvezhetők igazán. Pityer nem ilyen. Az ősz melankóliája nem teszi letargikussá az embert, a parkok bíbor-bársony falevelei terítik be az utakat, puha szőnyeget terítve látogatóik lába elé.

A tél is tartogat meglepetéseket egy átlag európai vagy netán más földrészről idekeveredett látogató számára. A meleg tájékról jött turisták már október környékén erőteljesen beöltöznek, a telet talán ők viselik a legnehezebben. Bár az itt élő néger, arab etnikum viszonylag gyorsan alkalmazkodik a sokszor mostoha téli időjáráshoz: hiába, a -20 esetenként -30-40 fokokat nem könnyű még a hidegebb éghajlatról idekeveredetteknek sem megszokni. A környező kis városok, a vidék azonban ilyenkor is fotózásra csábítja az itt élőket vagy ide látogatókat. Pityerben pedig még inkább megtelnek a hangulatos kávézók, teaházak és cukrászdák. Egy hosszú nap után- teljen munkával vagy városnézéssel- jólesik egy forró tea vagy kávé, az orosz süteménycsodákról nem is beszélve.

Tavasszal aztán eljön itt is a megújulás. Pétervár gyönyörű parkjaiban, terein, középületeinek környékén pompásnál pompásabb virágkompozíciók nyílnak: mintegy keretet adva díszbe öltöztetik az amúgy is káprázatos nevezetességeket.

A nyár az egyik legfantasztikusabb évszak Péterváron: a fehér éjszakák itt északon különös varázslattal bírnak: lakóik életvitelét csak kissé borítják fel, hiszen ők már megszokták a „24 órás nappalokat”. A turista viszont folyamatosan utcán lenne, hiszen ezt a csodát a közép- vagy dél-európai ember nem minden nap láthatja.

 

 

 

És egy dalt hallgassunk meg közben a városról...   (Belarusz énekkar adja elő: címe: Jó éjt, Pétervár!)

 

 

De menjünk most vissza időben, és nézzük meg, hogyan is keletkezett ez a fantasztikus város, amelyről annyi legenda kering, és tucatnyi szépirodalmi mű szól róla.

 

1703 a bűvös dátum, amikor Nagy Péter, minden oroszok cárja elhatározza, hogy a számára hőn szeretett északi város , Amszterdam mintájára megalapítja Szentpétervárt. Péterrről tudni véli a történetírás-és a szépirodalmi művek is így emlékeznek meg róla-, hogy hihetetlen kemény kézzel, kőkemény elszántsággal, és természetesen rögeszmék sokaságával építtette föl az első kőházakat a Néva torkolatának mocsaras területén. A dolog nem hogy nem volt egyszerű: komoly anyagi és emberáldozatot kívánt. Gondoljunk bele, mit jelenthetett akkor- tájt és ott építkezni: ahol annyira nem volt építőanyag, hogy a városba érkezőknek pénzt vagy követ kellett fizetniük belépésként. Az ideszállított gránittömbök adták az épületek alapjait. A finneknek van egy aranyos elképzelésük Pétervár keletkezéséről: ők úgy tartják, hogy a várost az istenek a levegőben építették föl, majd nagy óvatosan leeresztették a földre, így szerintük most is lebeg. El is nevezték lebegő városnak. Ha megfelelőek a légköri viszonyok, akkor átlátnak a Finn-öblön át Pétervárra. Nagyszerű út,- csak javasolhatom mindenkinek- ha Ön(ök) pétervári útjukat összekötik Finnország megtekintésével is, hiszen nagyon közel vannak egymáshoz. Ebben jó segítségükre lehet a honlapunkon is megtalálható „1000út” Utazási Iroda.

De térjünk vissza a város történetéhez! Nem véletlenül nevezik időnként Pityert lebegő városnak, ugyanis még ma is hallani olyan esetekről, mikor házak, házrészek omlanak le. A bizonytalan talajösszetétel jelenleg is nagy problémát jelent a városnak, állítólag a földben futó búvópatakok időnként egy-egy ház alapját elmossák.

 

 

 

 

 

Pétervárt a csatornák városának is nevezik / az Észak Velencéje közismertebb/. 3 fontos csatornája: a Mojka, a Gribojedova és a Fontanka mint 3 nagy körút öleli körbe a várost. Péter cár annak idején ennél több csatornát akart,- ezt is amszterdami mintára- sőt első elképzelése szerint úttesteket sem akart építtetni. Azonban legfőbb tanácsadói meggyőzték, hogy „az a csatorna nem csatorna, amelyik az év 12 hónapjából hatot befagyással tölt”. Mindezekről rendkívül érdekes dolgokat tudhatunk meg, ha elolvassuk Tolsztoj: Nagy Péter című regényét.

 

Éa akkor most nézzük a mát, a mai Pityert, és azt, ami őt vonzóvá, érdekessé, egyedivé, különlegessé teszi turisták százezrei számára!

 

 

 

 

2003-ban ünnepelte a város fennállásának 300. évfordulóját. Putyin elnök- aki itt született és élt- minden lehetséges anyagi forrást előteremtett szeretett városának a méltó ünnepléshez. Szentpétervár történelmi városmagját gyönyörűen helyreállították. Érdekes hasonlatosság Nagy Péter és Putyin között, hogy igazából egyikük sem adta fel „uralkodása idején” azon elképzelését, hogy Oroszország központja Pityer legyen. Putyin néhány minisztériumot akart Moszkvából Pétervárra költöztetni.

Bár a város lakossága fél Magyarországot kitesz,- kb. 5 millió ember él itt-Pityer tiszta városnak mondható (szemben Moszkvával). Folyamatosan locsolókocsikkal mossák az utcákat, tereket. A klíma nem kedvez viszont a város épületeinek: az állandóan nedves levegő és a nagy téli hideg lemarja a felső festékréteget, így azt 3-4 évente szinte teljesen fel kell újítani.

Mint minden világváros, így Szentpétervár is este, ill. éjszaka külön életet él. Felejthetetlen élmény lesz mindenkinek, mikor először látja , ahogy a Néván felemelik a hidakat, a történelmi belváros gyönyörű épületei pedig különleges megvilágítást kapnak.

 

 

 

 

A modern világváros jelleget a hatalmas reklámtáblák is mutatják, amelyből láthatja az idelátogató, hogy egyetlen világméretű cég sem hiányzik már Pétervárról, bármely területről is legyen szó.

S ha az ember igazi turista, akkor nem csak a szemmel követhető látvány érdekli. Kíváncsi a vásárlási lehetőségekre, étkezési szokásokra, az emberi mentalitásra is.

 

Vendéglátás: A McDonald's -okon már ők is régen „túl vannak”, természetes jelenségei a nagyváros éttermi életének. Mellettük viszont kuriózumként megjelentek az ún. „Blindonalcok”, amelyek a legkülönfélébb töltött palacsintafinomságokat árulják. ( Létezik kaviáros, káposztás, húsos, gyümölcsös és még tucatféle.)

A vendéglők rendkívül sokszínűek: egyrészt itt is léteznek a különféle népek konyhái, másrészt legalább akkora figyelmet szentelnek a hagyományos orosz vendéglők színvonalasságának is. Vannak éttermek, ahol meghagyták a cári pompát a terítésben is ( arany, ezüst evőeszközöket használnak ). Az arany amúgy is jellegzetesen „orosz fém”, mindegy, hogy min, csak legyen, ez az oroszok egyik fő elve, ha aranyról van szó: legyen teríték, épületdísz, ékszer vagy fogsor.

 

 

 

Piac:  ha Önt nem érdekli a belváros forgataga, érthető, sokan nem szeretik a vásárlást. A piacot viszont kár lenne elszalasztani. Ugyanis hatalmas árubőség van a világ minden tájáról. Reggel 6-kor nyitanak. Leginkább a volt SZU tagállamaiból hozzák ide portékáikat grúz, örmény, azeri árusok még megfizethető áron. Különleges mézeket, savanyúságokat, kaviárokat vásárolhatunk és kóstolhatunk.

 

 

 

 

 

 

 A kaviár nem olcsó mulatság viszont. Különösen a fekete kaviár (Beluga) méregdrága, az eredeti a Kaszpi-tengerből származó tokhalak ikrája. Ezek a halak akár a 600-800 kg-os testsúlyt is elérhetik. A szemmérete ennek a kaviárnak vetekszik helyenként egy jól megtermett borsószemmel. Egy kg Beluga magyar forintban elérheti a 250-280.000 Ft-t is!

 

 

Üzletek, boltok :  Nyitvatartásuk egy kicsit eltér a Magyarországon megszokottól, viszont egyezik az északi népeknél megszokottal. Vagyis mivel elég későn világosodik, az itt élők később kelnek, a munkakezdés is ehhez igazodik, és később is számíthatunk esti csúcsforgalomra. Ami nálunk 4 és 5 órai csúcsnak számít, az náluk 6 és fél 8 közé tehető. A finnek és a péterváriak „átjárnak egymáshoz vásárolni”. A finnek inkább -valljuk be- vodkát inni. A péterváriak inkább ruhaneműért járnak át Finnországba, mivel az ott olcsóbb. 2006-os adatok szerint az orosz átlagkeresetek 55-60 ezer forint között mozogtak, a benzin ugyanebben az évben kb. 145 Ft volt literenként. Autóik fele még Lada és Volga, a másik felét viszont már legalább használt nyugati autóra cserélték.

 

 

Közlekedés:  Az utak rendkívül szélesnek tűnhetnek a Mo.-n megszokottakhoz képest, és felfestés nélküliek. Időnként félelmetesnek tűnik a közlekedésük. A taxi viszonylag olcsó, és létezik a „fekete taxi” fogalma, ami egyenlő a „stoppolással”, azon különbséggel, hogy itt meg is állnak, és pénzért elfuvarozzák a pácienst bárhová. Mivel ezeket a rendőr bünteti, gyorsan lebonyolítják a megegyezést a viteldíjban. A városon belül hatalmas távolságok vannak, így ha valaki nem akar vagy nem tud tömegközlekedési eszközt igénybe venni, még mindig jobb feketén taxizni mint 7-10 km-t gyalogolni.

 

Lakás:  A többség társbérletben él, a szerencsésebbek önálló panellakásban. Új módi szerint itt is épülnek lakóparkok a városban és a város széleken is. Ezek átlag négyzetméterára 2006-ban 325 ezer forint körül mozgott.

 

Nevezetességek:  Pétervár nem az a város, amit 2 nap alatt végig lehet rohanni, és nem az a város, ahova aranyért, vodkáért és „egyéb műkincsért” kell megérkezni. Pityer levegőjét, hangulatát kell magunkba szívni, lehetőség szerint minél több szép épületével megismerkedni, beleértve a környező települések varázslatait is. Vagyis Pityer az a menyasszony, amire igenis időt kell szánni. Ha nem veszik tolakodó ajánlatnak, csak javaslatnak, akkor azt tudom mondani, legalább két hetet töltsenek el a városban és környékén. S akkor ebbe belefér egy finnországi kiruccanás is.

Amit ne szalasszanak el megnézni: Bronzlovas szobor, Téli Palota( a benne működő Ermitázs Múzeummmal), Péter-Pál erőd, Feltámadás templom, Izsák székesegyház, Orosz Múzeum, Szmolnij, Néva-parti séták, Auróra, Nyevszkij Proszpekt, Menysikov- palota, Sztoganov-palota, Néva Sugárút (több km hosszú), Peterhof, Carszkoje Szelo egy jó kis szárnyas hajózással egybekötve.

 

 

 

 

 Legalább egy hetet érdemes az Ermitázsra fordítani, mert lélekzetelállítóan gyönyörű, és egy-két nap alatt bejárhatatlan. Itt már írtunk róla. Ma 2,7 millió műtárggyal rendelkezik a múzeum!

Kétség kívül a legnagyobb turistainvázió a „Fehér éjszakák” idejére esik, ezért a város vezetése az utóbbi években elég nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a turisták egy részét a téli időszakra „átmentse”, megismertetve velük az orosz tél minden szépségét.

 

A szentpéterváriak büszkék a múltjukra: amelynek része a cári korszak, része Lenin, és az a 900 nap is, amikor egy emberként védték a blokád idején a német csapatoktól Leningrádot.

Szentpétervár, ahogy azt I.Péter 1703-ban megálmodta, valóban ablak kíván lenni Európára.

 

Összegzés: Pityert érdemes meglátogatni, mert:

    -gyönyörű

 

 

 

 

    -valóban az orosz Versailles

 

 

 

 

    - felejthetetlen, különleges, páratlan élményekre tehet szert

     - hangulata örökre rabul ejti az embert

    - a szentpétervári emberek végtelenül kedvesek

    - kávéjuk, tortájuk fenséges, fagyijuk egészen más és finom

 

 

 

 

 

    - konyhájuk különleges, vodkájuk erős, jó bulihelyek vannak 

    - ékszereik gyönyörűek- valljuk be-

 

     - egy szó mint száz: kihagyhatatlan úticél

 

 

Korábbi elemzésünket lásd itt!

 

 

Jó pétervári éttermek összegyűjtve az alábbi honlapokon:

 

 http://www.allcafe.info/hotels/

 

http://peterburg2.ru/eatplaces/