„Jegor Tyimurovics Gajdar meghalt, részleteket nem tudok.” – mondta szűkszavúan munkatársa Gennagyij Volkov az újságíróknak. A halál oka, az elsődleges vizsgálatok szerint trombózis.

Jegor Gajdar 1956. március 19-én született, Moszkvában. Az orosz rendszerváltás egyik legismertebb alakja 1980-ban szerezte diplomáját a Moszkva Állami Egyetem közgazdaságtudományi karán. Fő ideológusa és vezetője a radikális gazdasági reformokat sürgetőknek a kilencvenes évek eleji Oroszországban. Tagja volt a Dumának, előbb gazdasági- és pénzügyminiszter volt (1991. november 11. és 1992. február 19. közt), majd pénzügyminiszter (1992. február 19. – 1992. április 2.). Megbízott miniszterelnökként 1992 júliusától decemberig dolgozott, mikor is a Jelcinnel ellenkező Népi Küldöttek Kongresszusa nem akarta megerősíteni ebben a tisztségben, egy kompromisszum eredményeként pedig Viktor Csernomirgyin lett az új miniszterelnök.

Gajdar kezdte meg a máig sokat vitatott privatizációt és ő vezette be a piaci árképzést, amely hiperinflációt eredményezett. A sokkterápiájával elképesztő ellenszenvet váltott ki a lakosságból. Egykori szövetségese, Anatolij Csubajsz azt mondta a halálhírre reagálva, hogy: „Nagyember volt, nagy tudós és nagy államférfi.” Csubajsz szerint Gajdar reformjai mentették meg a széthulló Szovjetunión éledező Oroszországot a polgárháborútól és a darabokra hullástól. Azt is mondta, hogy szerinte a világtörténelemben csak alig akadt olyan ember, aki Gajdarhoz hasonlóan képes volt a nehéz, de elkerülhetetlen lépéseket megtenni.

Nyikita Bjelih, Oroszország egyetlen liberális kormányzója szerint Gajdar munkája olyan felfoghatatlan súlyú tett az ország történelmében, hogy jelenleg egyszerűen képtelenség felbecsülni annak jelentőségét.

Egyik, ha nem a legemlékezetesebb tette az orosz emberek számára mindenképpen az 1993. október 3-ai televíziós beszéde volt, amellyel jócskán kivette a részét az akkor dúló alkotmányos válságból. Jelcin hatalmának megvédésére szólította fel a moszkvaiakat. A válság után tartott választásokon esélyesnek tartották a kormányfői posztra, de mivel a pártja mégsem kapta meg a szükséges támogatást, háttérbe vonult. Az orosz gazdasági átalakulásról szóló könyve világszerte megjelent.